szivecskésöngyújtó

Igen, valami olyasféléről van szó, úgy érzem. Érzem a felnőtt létet, a felelősséget. Eddig is meg voltak ezek, de most valahogy más. Tegnap egész nap sertepertéltem, meg tegnap előtt is. Mostam, főztem, takarítottam. És mégsem volt rossz. Nem esett nehezemre. Julcsi mondta is, hogy milyen háziasszony vagyok. Hát igen, változnak a dolgok, főleg, ha más a hozzáállás a másik féltől. Mert ezt jól esik csinálni, mert kapok cserébe valamit. Kedves szavakat, bókokat :) És nem azt éreztetik velem, hogy egy nőnek ez a dolga, semmi másra nem jó, csak hogy kiszolgálja a férfiakat. Tegnap este is, már szegény Tomi mondta, hogy azonnal hagyjam abba és ma ne is csináljak semmit, mert rosszul érzi magát, hogy mindent én csinálok. De mondtam neki, hogy nekem úgyis szabadnapom van, neki meg tanulnia kell, meg dolgoznia, ennyi igazán semmiség. Ez annyira jól esik, hogy nincsenek rá szavak. Én sosem láttam ezt otthon, sőt, az előző kapcsolatom sem éppen erről a hozzáállásról szólt. Furcsa, de mégis jó. Megszerettem főzni, tegnap is csináltam húsgolyókat sült krumplival és svéd gombasalátával. Desszertnek meg kókuszgolyót... De majdnem mindennap főzök valamit, nem kell nagy dolgokra gondolni, de ez a lényegen nem változtat. Azon, hogy jó érzés csinálni, mert egyáltalán nem a szükség visz rá, meg az elvárások.
Persze nem csak ebből áll az életem, eljárok dolgozni is, csak most úgy alakult, hogy egy csomó szabadnapom lett. Azért amikor 5-6 napot dolgozok egy huzamban, nem így mennek a dolgok... Hanem fordítva ;)