Mostanában mintha egy kicsit megfordult volna az életvitelem. Gyakorlatilag nappal lézengek és éjszaka élek... Nem mintha ez olyan nagy baj lenne, csak hát fárasztó. Ma is például le akartam feküdni már éjfélkor és tessék, még mindig fenn vagyok.
De azért elmesélem az utóbbi pár nap eseményeit, remélhetőleg dióhéjban.
Szerdán került megrendezésre a földrajzos-földtudós gólyaavató. Kicsit döcögősen indult az állomásverseny, talán amiatt is, hogy mégiscsak suli volt aznap a gólyáknak, ebből kifolyólag valószínűleg nem volt idejük alapozni a nagy megmérettetés előtt. Én a déli épületnél voltam Macival és Bulyóval, természetesen még csatlakoztak hozzánk páran... Nemúgyvanaz. Majd átmentünk a verseny után a Klub 112-be, ahol Ivánék játszottak. Na, innen kezdett érdekessé válni az este, miután egy kedves fiatalemberrel nem igazán sikerült megértetnem, hogy nem szeretnék vele járni, meg semmilyen kapcsolatnak mondható akármit is. Én elhiszem, hogy szarul esett neki, de ilyen hisztit fiútól még nem láttam. Komolyan. Ha nem én lettem volna ott, el sem hinném, hogy ilyen létezik... De most tényleg, mit nem lehet ezen megérteni? Ha egyszerűen nem, akkor nem. Ennyi. Azt hiszem elég őszinte voltam, amikor kifejtettem, hogy miért nem, ennél többet nem tehetek az ügyben.
Viszont a csütörtöki környtanos gólyaavató nagyon jó volt és mozgalmas. Igaz, baromi fáradt voltam, de a srácok lelkesedése idővel rám is rám ragadt. Amúgy is, valamiért a környtanos gólyák a szívemhez vannak nőve... Adódott, hogy az egyik lány kicsit kiütötte magát (már a mi - első számú - állomásunkon) és el kellett vinni a Klub 112-be, ahol összeszedtük volna azt a lányt, aki hazavitte volna. Na, a klubba sikerült megérkeznünk, különösebb gubancok nélkül. Onnan átadtuk őt másoknak. Itt kicsit zötyögősen indult a buli, mivel koncert nem volt... De a hangulat akkor is nagyon jó volt, tele ismerősökkel meg minden földi jóval. Miután én is elharsogtam a gólyákkal a gólyaesküt, félig-meddig én is környtanossá váltam :) Majd még táncikáltunk egy kicsit. Találkoztam a Norbiékkal is, akikkel eldöntöttük, hogy átmegyünk a KCSSK-ba Retropartira. Kalandosan sikerült is odaérni. Na mármost, a Nyugatitól elmentünk a Moszkvára, ahol betoltunk egy giroszt, majd onnan átsétáltunk a Délihez, ahol kiderült, mégsincs olyan busz, amivel mi menni szeretnénk. No de sebaj, ráérünk, végülsi jött valami busz, meg sétáltunk egy csomót, meg mentünk taxival is kb egy percet. Mikor odaértünk, hihetetlen mennyiségű ember fogadott, rengetegen voltak még hajnal háromkor :O Egy csomó ismerős tiszteletét tette, nagyon jót buliztunk. Majd hajnaltájt felmentünk és kibontottunk egy üveg bort. Kb fél hétkor sikerült lefeküdni aludni is ;)
Péntek este Julcsival találkoztam, akivel kemény 4 órát ültünk a Borároson és iszogattunk, beszélgettünk. Nagyon jó volt, egyszerűen hihetetlen az a hely, olyan közel van a Duna, olyan megnyugtató és mégis lenyűgöző... Imádom. És olyan szépen ki van világítva a túloldal meg a Petőfi-híd, lehet látni a színváltós Müpát, meg még a Lágymányosi-hidat is... Tiszta jó. Éjfél körül elindultunk, a város másik végében lévő Dürer-kertbe, ahol "összeszedtük" a Bálintékat, akivel ezer éve nem beszélt a Julcsi. Nagyon jól éreztem magam, eszembe jutott, amikor egyszer anno még feljöttünk Pécsről szilveszterezni, komolyan,csak a Bernáth hiányzott (volna). Visszamentünk az Oktogonhoz, de mivel nem volt semmi pénzünk, a szórakozási célpont bejáratánál álldogáltunk és beszélgettünk, majd a Bálint mégis inkább a volt barátnőjét (meg gondolom annak az új fickóját) választotta. Kicsit szarul esett nekünk, főleg, hogy én azóta nem tudtam vele normálisan beszélgetni, mint baráttal, amióta megvolt neki ez a csaj (ami a szakításunk után nem sokkal adódott), és most még a Julkesz is ott volt... De ő tudja, talán most rendeződni tud majd a kapcsolatunk, normális lesz.
Az, hogy nekem éppen hogy alakul az életem... Hát, ez nekem is magas. Fogalmam sincs, valahol lebegek... De majd kiderül, bizakodónak kell lenni mindig a jövőre nézve ;)
Azt hiszem, végre kellően elfáradtam, de tök mindegy is, mert úgyis lefekszem végre aludni. Csak nehogy holnap is délután négykor keljek. :S
