szivecskésöngyújtó

Lassan eljön ennek is az ideje, az év végi számadásnak. Elég mozgalmas évet hagytam magam mögött, tele jóval-rosszal, unalommal, mozgalommal... A szilvesztert vártam, mert sosem hívtam még vendégeket magamhoz ilyenkor. Valljuk be, nem úgy sikeredett, ahogy szerettem volna, mindegy, ez…

Szóval ez én lennék. Nem vagyok sértődött, nem vagyok semmilyen. Mint azt megírtam, már nem érdekel ez az egész és többek között ezért sem szeretnék beszélni vele, mert úgyis csak a veszekedés és a szardobálás lenne. Most is ez van, úgyhogy részemről befejezettnek tekintem…

Eltelt a hétvége is... Pénteken lezavartam a felvételit, igaz, minden kérdéshez írtam valamit, de szerintem kevés még így is. Aztán hazafelé ballagva eltévedtem kicsit a BME-n, úgyhogy kimentem a Budafokira és kivel futottam össze? Viktorral. Beszéltünk pár szót, persze most is…

Hol is kezdjem? Mivel kezdjem? Azzal, hogy mindennek oka van? Azzal, hogy el vagyok keseredve? Azzal, hogy soha semmi nem úgy megy, ahogy én szeretném? Vajon ezzel mit szán nekem a sors? Mit???? Mostanában azt gondoltam, hogy elértem a gödör alját, de sajos ez a gödör mélyebb, mint én…

Eltelt egy hónap. Olyan furcsa, sokkal kevesebbnek tűnik. Hogy repül az idő! És hogy mi van most? Magam sem tudom. Sokszor találkozunk, néha úgy érzem, többször is, mint az egészséges lenne. Máshogy állok a dolgokhoz, ahhoz, hogy kivel mi történik. Úgy érzem, kezdem végre igazán…