Hol is kezdhetném? Talán azzal (szokás szerint), hogy ezer éve nem írtam ide bejegyzést, pedig mindig jót tesz, ha kiírom magamból a kis ügyes-bajos dolgaimat.

Mivel újév van, ilyenkor szokás számot vetni az elmúlt esztendőről, amit meg is teszek, még ha csak nagyvonalakban is.

Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a 2009-es év összességében borzalmas volt, nem szeretnék még egy ilyet átélni… Lelki téren legfőképp, az év 52 hetéből sikerült 3-at „kapcsolatban” töltenem, ami elég siralmas arány, tekintve, hogy ez az év napjainak 5,75%-a. Anyagilag sem sikerült mindig a toppon lennem, elég csak megnézni a nyaramat… Egyszerűen siralmas volt, borzalmas, örülök, hogy vége van. Remélem a 2010-es év milliószor jobb lesz, minden tekintetben…

Azt mondják, az ember azt fogja csinálni egész évben, mint amit az első napján csinált. Na, ha ez így van valóban, akkor depressziós leszek, utazni fogok és nem leszek túl józan… A második kettő még tetszene is, de az első elég lehúzós, kár, hogy az egész napom ilyen hangulatban telt.

Az év utolsó hónapja viszonylag jól telt, bár sok mindenre rá kellett jönnöm, így az utolsó napjaiban főleg :(

Karácsonykor otthon voltam, szilveszterkor Pécsett. Nagyon örültem, hogy végre lemehettem, mert iszonyatosan hiányzik nekem az a város, erre mindig rá kell döbbennem… Hiányoznak az emberek, a fíling, hiányzik minden és mindenki, aki odakötött. Hiányoznak az emlékek is, amikbe még mindig görcsösen kapaszkodok. Egyszerűen le kell állnom ezzel, mert érzem már, hogy teljesen tönkretesz ez az egész, nem bírom sem lelkileg, sem fizikailag (tekintve, hogy nem eszek már napok óta például), legszívesebben egy agymosást szeretnék, hogy minden rossz (és jópár jó) emlék kitörlődjön az agyamból, ne rohasszák a gondolataimat és az élethez való hozzáállásomat. Gondoltam, hogy újévi fogadalomként megpróbálok szemléletet változtatni, de még ehhez is túl gyengének érzem magam. Azt hiszem, ideje lenne (ismételten) ellátogatnom egy pszichológushoz, mert ez így nem mehet tovább, ezt érzem is. Az iskolát is minimális gőzerővel csinálom, a barátaimat is hanyagolom (legalábbis úgy érzem, nem vagyok velük eleget és nem foglalkozom velük eleget), legszívesebben csak egyedül kuksolnék itthon, nem mennék sehova és megrohadnék a saját magányomban… Tudom, tudom, tudom, ez így nem egészséges, tisztában vagyok vele és nyilván én sem érzem jól magam a bőrömben. És megint itt tartok, hogy sajnáltatom magam és kesergek, van egy olyan érzésem, hogy senki nem kíváncsi már erre, eddig sem volt, tehát nem fogja ezt sem elolvasni senki, de talán nem is baj, lehet, hogy ezt csak magamnak írom, mert úgyis nehéz átérezni, vagy nem is tudom.

Sok mindent nem értek, sok mindent nem tudok felfogni és csak értetlenül állok bizonyos dolgok előtt. Miért kell? Miért kellett ott lennie, miért kellett olyannak lennie, amilyen volt? Miért nem tud kilépni az életemből, én miért nem tudom kiléptetni az életemből? Csak a miértek… De választ soha nem kapok rájuk, talán soha nem is fogok, csak szépen csendben megeszi a lelkemet ez az egész, úgy, ahogyan már 2 és fél éve teszi. De állok elébe, mindennek, ami csak jobbá teheti az egészet, de így vagy úgy, ezt abba kell hagyni.

Minden esetre mindenkinek boldog új évet szeretnék kívánni, ezúton is, remélem nektek sikerekben gazdag és boldog lesz!

:)