szivecskésöngyújtó

Hát mi történik itt körülöttem? Mindenkit eljegyeznek, megházasodnak... A hab a tortán pedig az, hogy világossá vált számomra, hogy az egyik jó ismerősöm meleg. Félreértés ne essék, semmi bajom ezzel, de mégis olyan fura ebbe belegondolni vele kapcsolatban.

Amióta itthon dolgozok, több mint 5 kilót híztam. Valamit nagyon gyorsan ki kell találni. Pedig alig eszek valamit :(

Ennek örömére mindketten dolgozunk ma, egy szebb jövő reményében. Pedig ez a szeretet ünnepe :D Úgyhogy úgy tűnik, idén kimarad a majális. Na, majd hétvégén bepótoljuk.

Annyira szeretem, amikor végre igazi tavaszi idő van! Süt a nap, melegíti az arcomat és aztán eljön az este, amikor kellemes tavaszi meleg levegő lengedezik... Ilyenkor mindig kicsit szentimentális leszek, nosztalgikus érzés kerít hatalmába. Egy csomó régi emlék, de inkább csak érzések emlékei jönnek elő. Szeretem a tavaszt. Végre le lehet venni a nehéz és vastag ruhákat, most meg főleg, hogy sikerült beszerezni aranyos kis kardigánokat és cipőt meg szoknyát is :) Olyan jó érzés annyi évnyi raszta-skatulya után végre csajosnak lenni anélkül, hogy furcsán néznének rám... Végre felszabadultnak érzem magam. Jót tett ez az egész haj levágás, még mindig nem bántam meg. Egyáltalán nem hiányzik, nem hiányzik a régi énem, na nem mintha olyan sokat változtam volna, de azért valamit mégis. Ha mást nem is, de csajosabb lettem. Szeretnék szép lenni, szeretném, ha (még jobban) tetszenék a Tominak ;)

Már csak sportolni kéne, arra gondoltam, hogy újra hosszú évek után el fogok járni úszni! 

És akkor álljon itt a kedvenc tavaszi-hangulat-miatt-nosztalgikus-hangulatba-esem dal:

Várom már, hogy ne így legyen, ahogy most van. Várom már azt, amikor csak ketten leszünk, ketten lakunk. Ahogy öregszem, egyre nehezebben viselem el a lakótársakat, akármennyire szeretem őket. Nehezem viselem el, ha nincs elmosogatva, ha tele van hajjal a lefolyó, ha valaki 40 percet ül a wc-n, mikor hajnalban tusolni szeretnék és csak annyit kér, hogy hadd szaladjon el pisilni. Elegem van abból, hogy két nap alatt elfogy egy 8 tekercses wc-papír, amit szinte mindig én/mi veszek/veszünk. 

Szeretnék végre egy kis kuckót, ahol nem zavar senki, ahol minden a helyén van úgy, ahogy én azt letettem. Ahol nem kell kerülgetni egymást. Aminek bármelyik pontján bármikor azt csinálok, amit akarok. Ahol nem kell 40 ezer Ft-os gázszámlákat fizetni azért, mert valaki felkapcsolva hagyta a cserépkályhát és aztán elment otthonról és feleslegesen fűtött. 

Szeretnék egy egészséges felnőtt életet élni, amiben van egy szerető párom (✓), van munkám (---), egy kis kuckóm (---) és biztonságban érzem magam lelkileg, fizikailag és nem mellesleg anyagilag. 

De jelenleg sajnos nem ilyen rózsás a helyzet, a munkanélküliség derékba törte a terveket, miszerint nyáron egy kis lakásba költözünk a Tomival. Ő dolgozik, rengeteget. Én most itthon vegetálok, van némi munkám, nem sok pénzért, de ez is több, mint a semmi. Viszont ebben a jelenlegi felállásban őrültség és lehetetlen vállalkozás (lenne) önálló életet kezdeni. 

Amúgy meg, ezekbe belegondolva eszembe jut, hogy régen mennyire társasági ember voltam (félreértés ne essék, most is) abból a szempontból, hogy szerettem a koliban lakni, szerettem, ha mindig emberek vesznek körül, nyüzsi van. Most meg... Látszik, hogy öregszem, mert mindezt egyre nehezebben viselem el. Szeretem ha átjönnek a többiek vagy elmegyünk valahova meginni valamit, de képtelen lennék már úgy élni, hogy mindennap van valami. Látszik, hogy mennyire más, amikor valaki a semmiért kap pénzt (diákhitel, szoctám stb. - nekem is volt) vagy keményen megdolgozik érte. Akkor valahogy már nem olyan jó érzés 500 Ft-ot kiadni egy sörre, ha az ember tudja, hogy a számlák meg otthon várják őt a polcon...