Mostanában nem nagyon volt hangulatom a blog.hu-hoz, mert amikor legutóbb próbáltam megírni egy posztot (ami sikerült is - szép hosszúra), mentés közben elszállt és nem tudtam előhozni. Most új módszerrel dolgozok, Word. Ez előbb miért nem jutott eszembe? Amatőr vagyok... Mondjuk ettől függetlenül még lehet, h az oldal a szar...

Naszóval, lassan két hónapja, h elkezdődött az iskola. Eddig egész jó, jobb, mint tavaly volt. Azon gondolkoztam, h minden évben más a társaság, akikkel a legtöbbet együtt vagyok. Nem érzem, h ez baj lenne, csak néha úgy tűnik, mintha ez másokat zavarna. Pedig nem szándékos. Csak egyszerűen változnak a dolgok… ennyi. Sok mindenről tudnék most írni, azt sem tudom, hol kéne kezdenem, talán azzal, h éppen őszi szünet van, és itthon vagyok (Rákó óta először). Vegyes érzésekkel üldögélek itt a gép előtt, nem tudom, miket lehetne írni. Hiszen, mint említettem, iszonyat sok minden történt velem az utóbbi két hónapban, többek között, h megismertem új arcokat, akik közül egyik-másik igazán a szívemhez nőtt J Meg régi ismeretségek is feléledtek, aminek nagyon örülök!

De mégis, most szomorú vagyok, mert már megint belefutottam egy olyan dologba, vagy éppen olyan emberbe, aki nagyon fontos lett nekem az elmúlt időkben, és rezeg a léc… Mindegy, hát túlélem, eddig is túléltem, okos lány vagyok, és talán intelligens is ahhoz, h a józan paraszti eszemre hallgassak.

De inkább hétköznapibb dolgokról mesélnék, amik talán jobban érdekelnek másokat! Például, a múlt hétvégén Szegeden jártam Vikinél, és észre kellett vennem, h mennyi bunkó paraszt van a világon, akik nélkül jobb lenne.. Persze, ez korántsem emberutálat, csak egyszerűen annyi, h miért kell tapló parasztnak lenni, miért nem lehet megérteni a szép szót? Történt ugyanis, h elmentünk bulizni ketten, teljesen ártalmatlan szombat esti program, amit két csaj csinál. De miért kell azt hinni, meg gondolni, h ha valaki elmegy bulizni, az rögtön pasizni akar és semmi más oka nincs, h ott legyen? És miért nem lehet felfogni a szép szót, akkor, ha az éppen egy „nem”? Aztán nyilván a csaj lesz a hp, amiért később kicsit felemeli a hangját és elküldi a búsba az illető fiatalembert… Hihetetlen tényleg, h milyenek tudnak lenni az emberek. De azért ez sem tudta elrontani a kedvünket, hiszen augusztus óta nem találkoztunk Vikivel, tehát nagyívben lekakkantottuk ezt a kis kellemetlenséget… :D

Vasárnap este visszamentem Pestre, találkoztam Gergővel, meg Kingával, úúú, annyira jó volt, elmentünk a Batthyány térre, h megnézzük onnan a Parlamentet, amit október 23. alkalmából nemzeti színűre festettek. Iszonyatosan szép volt! Aztán továbbmentünk a Margit-híd felé, mert a Kingának volt egy kis meglepije, méghozzá két kis hőlégballon formájában! Még sosem láttam ilyet, meg kellett gyújtani az alján egy viaszos négyzet alakú valamit, ami aztán hőt termelve, felemelte a rizspapír-szerű anyagból készült ballont… Írtunk rá filccel kedves dolgokat és kívánságokat, majd elengedtük, azok meg elrepültek messze a felhők fölé… Ajj, nagyon tetszett!

Hétfő reggel pedig irány volt Tardos! Jó szokás szerint, most is viccesen néztünk ki, Egerbe érve meglátogattuk Máté egyik barátjának, Jociéknak a pincéjüket, khm… Aztán irány volt Tardos, onnantól kezdve pedig a szokásos aljasodás :P Szokásos éjszakai túra elhagyott borral, másnap a szokásos hosszabb túra Szarvaskőre, majd visszaút a síneken (idén valahogy rövidebbnek tűnt a számomra, pedig a bokámnak is sikerült kimennie). Este aljasodás, reggel kelés és hazaindulás – ebben a legszebb az volt, h reggel előkerült egy üveg Németh Isti-féle mézes pálinka is… :D

Néhány szóban összefoglalva:

-         -  répás-májrémes kenyér

-          - jaaajjjj, csak a gombokat neee!

-          - fáj a tástem

-          - és még sorolhatnám…

Azt hiszem egyelőre ennyi legyen elég, most kifogytam az ihletből. Remélem nem krepál be a blog.hu és sikerül majd feltöltenem a posztot J