Hol is kezdjem? Immár 5 hónapja, hogy "megváltoztam". De nem bánom, egyáltalán nem. Talán itt az ideje, lassan közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz... A többiek csak így hívnak: a kispolgári feleség. Engem ez kicsit zavar, de nem bánt. Mert ilyen lett az életem, nem bánom. Nem bánom az állandó bulizás hiányát (egy ideje), az aggódást, a kilátástalanságot és a rossz dolgokat. Viszont örülök a jelennek, örülök annak, akivel élek, annak aki mindennap érezteti velem, hogy fontos vagyok neki, annak, aki apró meglepetésekkel vár. Annak, akiről tudom, hogy milyen, aki hisz bennem, aki mellettem áll, aki hasonlóan gondolkozik, mint én, és mégis ő a józan eszem. Örülök, hogy főzhetek neki, örülök, hogy ő ezt megköszöni, és nem elvárja. Örülök neki.
Igen, főzök-mosok-takarítok. Igen, nem járok bulizni. Igen, itthon vagyok, olvasok, megnézünk egy filmet. Megnézzük A Kódot, megnézzük a Házasodna a gazdát.
Nem bánom, ha felkelek hajnalban, amikor ő lefekszik aludni, nem bánom, ha felébreszt. Nem bánom, ha sokáig alszik. Nem bánom, mert ott van mellettem, csinálja a dolgait, egyetemre tanul, dolgozik. Csinál valamit, akárcsak én, hogy jobb legyen mindkettőnknek, azaz nekünk.
Kispolgári feleség
2012.11.28. 18:41 | slimby | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szivecskesongyujto.blog.hu/api/trackback/id/tr314932179
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
