Általában azt tartják, hogy az ember csak akkor ír (én)blogot, amikor boldogtalan vagy nyomja valami a szívét. Hát, úgy vettem észre, hogy ez nálam is megjelenik, azzal a kis plusszal, hogy ilyenkor rendszerint elszáll a mobilnet. Mint ahogy most is. De nem érdekel, ha már rászántam magam, megírom, aztán majd feltöltöm, amikor újra lesz net.
Kezdhetném talán azzal, hogy megmagyarázom, most épp miért nem vagyok boldogtalan. Az indok egyszerű, mert boldog vagyok. Azt hiszem. És nagyon is úgy tűnik, hogy úgy áll a dolog... :) Történt ugyanis, hogy megismerkedtem egy fiatalemberrel, akiről nem gondoltam volna az elején, hogy bármi is lehet köztünk, annak ellenére, hogy már akkor is nagyon kedvesnek, aranyosnak és nem utolsó sorban normálisnak tűnt. Nem gondoltam volna, mert gyak. pont olyan, aki nem illene hozzám, sőt, talán nem is állnék szóba vele. De szóba álltam, és milyen jól tettem :) Cirka fél órán belül kerek 1 hónaposak leszünk. Tudom, nem nagy idő, de sokkal többnek tűnik. És hat még azt is vesszük, hogy az utóbbi időkben mennyire voltam aktív párkapcsolat-ügyileg, akkor ezt akár rekordnak is nevezhetnénk... Ahogy Barney sztrádaelmélete kimondja: 6 óra, 3 hét, 7 hónap... stb. a sztráda kijáratai. Na, 6 óránál még nem, 3 hétnél még nem hajtottam le a sztrádáról, a 7 hónap meg még messze van... Pont fél évnyire innen. Ha hihetünk neki, akkor jó úton haladok/-unk. Már pedig mind a ketten szeretjük a HIMYM-t, tehát azt hiszem, hihetünk Barney bácsinak :)
De nem szeretnék ennyire előre szaladni, mert még semmi értelme nincs, annyi a lényeg röviden, hogy most minden szép és jó, boldog vagyok, nagyon. Nagyon. És ez jó érzés. Jó érzés annyi bunkó után végre egy kedves, normális fiú mellett kikötni. Azt hiszem, ha lennének vészes defektjei, az kiderült volna ennyi idő alatt... Egyébként az a legviccesebb, hogy pont akkor botlottam bele, amikor a hátam közepére sem kívántam párkapcsolatot, annyi kínlódás után végre elkezdtem élvezni a "szingli"v életemet... Így jártam. De nem bánom :)
Amúgy épp tavaszi szünet van, itthon rohadok, semmi értelmeset nem tudok csinálni, azt sem tudom, ki van itthon, meg amúgy is, kicsit emberundorom volt, szóval nem olyan rossz ez. Mondjuk ma nem csináltam az égvilágon semmit, pedig terveztem, de hát mindenkinek lehet egy lazulós napja... Holnap ebéd mamáéknál, aztán tojást festek (mondjuk úgy sem locsol meg senki, de nem baj, a hagyományt meg kell tartani...). Meg pakolászni is kéne az új szobámban, ami ékesült egy szekrénysorral és egy hatalmas ággyal, amit tegnap éjjel ki is próbáltam. Fantasztikus érzés volt végre a kolis ágy helyett egy kétszemélyesen egyedül fetrengeni!!! Nincs is annál jobb :) Aztán kedden irány vissza Pest, már alig várom, mert V-vel most kemyén 300 km választ el minket, és jó lesz már találkozni...
Most nem is nagyon tudok mást írni, sok minden nem történt velem ezen kívül...
