szivecskésöngyújtó

Lassan eljön ennek is az ideje, az év végi számadásnak. Elég mozgalmas évet hagytam magam mögött, tele jóval-rosszal, unalommal, mozgalommal... A szilvesztert vártam, mert sosem hívtam még vendégeket magamhoz ilyenkor. Valljuk be, nem úgy sikeredett, ahogy szerettem volna, mindegy, ez nem teljesen az én hibám, de azért bántott egy kicsit. Aztán jött a január, tele stresszel, a záróvizsga miatt, Viktor miatt. Nem volt jó vele, sőt rettenetes volt, legtöbbször látni sem akartam. Rossz volt, hogy ő meg ennyire ragaszkodik hozzám, hogy szinte zsarol az érzelmeivel. Húztuk ezt egész tavasszal, már nem tudtam mit csinálni, egyedül is rossz volt, vele is rossz volt. És igen, nem volt szép, de próbáltam magammal is elhitetni, hogy ez jó is lehet, és hogy ez kettőnknek menne is. De nem ment, annyira mások voltunk/vagyunk. Más célokkal, más érzésekkel. Aztán eljött a május, a teljes káosz. De vége lett, végre. Teljes nyugalommal próbáltam nekiindulni a nyárnak, és akkor egyszer csak jött Tomi. Ismertem őt régebbről, szinte sohasem beszéltünk és aztán megkeresett. Nem tudtam mitévő legyek, hiszen az előző hónapok miatt leginkább másra sem vágytam, minthogy egydül legyek, számot vessek magammal. Helyre kellett hoznom magamban mindazt, ami lerombolódott az év elején, vagy már előtte is. Úgyhogy teljesen úgy indultam neki ennek a találkozásnak, hogy miért ne, legalább kiszakadok abból, amiben vagyok és jól érezhetem magam egy kicsit. Mert ebben reménykedtem, sőt, talán nem is reménykedtem, hanem tudtam, hogy jól fogom érezni magam.
És szerencsémre így is lett. Hazaérve nem tudtam mit kezdeni magammal, hiszen nagyon jól éreztem magam, rég beszélgettem ennyit valakivel, rég éreztem azt, hogy valakit érdekel, hogy én ki vagyok és milyen vagyok. Egyszerűen mindenről tudtunk beszélgetni. És hosszú idő után boldognak éreztem magam, jókedvűnek. És akkor jött a második, jött a harmadik találkozás, éreztem, hogy itt több lesz ennél. És - mint a romantikus filmekben - egyszer csak megcsókolt, ott nálunk, pedig nem kevertem semmit a citromos vízbe, amivel megkínáltam. Ennek immár fél éve, és holnap mondhatjuk el magunkról, hogy kereken fél éve egy párt alkotunk. Aztán jöttek a bonyoldalmak, költözés, lakótársi balhék, miegymás. Diplomaosztó para. De ő ott volt mellettem, támogatott. Nyaralni is voltunk, bemutattam a barátaimnak. Aztán eljött a nyár vége, munkát kaptam, felvettek az Ikeába. Nyár végén újabb költözés, ezúttal már együtt. Mondhatnánk, hogy gyors a tempó, nem így terveztük, egyikőnk sem, de így jütt ki. És nem bántam meg, tudtommal ő sem. Az ősz ebből a szempontból elég laposan telt, szeptember közepén náluk voltam, aztán tesóméknál töltöttünk egy hétvégét. Nagyon jó volt mindkettő. Azóta csak telnek a napok, együtt vagyunk, együtt élünk, és minden egyes nap arra kelek, hogy mosolygok, mert ott van mellettem. Kiegyensúlyozzuk egymást, sokkal nyugodtabb vagyok, mint eddig bármikor voltam az életemben.
És, eljött a december. Beléptem életem 26. évébe. Egy év alatt felnőttem, már teljesen más értékrendem van. Máshogy élem az életem, lehet, hogy kispolgári és feleséges, de ez tesz engem boldoggá. Boldoggá tesz a főzés, az, hogy értékelik. Boldoggá tesznek apró dolgok. Ennek a decembernek egyetlen szépséghibája van csak. Az ajándék, amit az Ikeától kaptam. Attól a helytől, ahol több, mint két és fél évet töltöttem, ami a második (sőt, most ősszel inkább az első) otthonomnak számított. Nem hosszabították meg a szerződésem, így 2013 munka nélkül ér engem. Rettenetesen elkeseredtem, hiszen tudom, hogy jól dolgoztam, még a Vásárlók Könyvében is kaptam egy pozitív beírást. De ez sajnos nem a főnökömön múlt, hogy így legyen. Fogalmam sincs, hogy most mit fogok csinálni januártól, nagyon elkeseredtem. .. Félek, hogy 2012 ebből a szempontból megismétli önmagát, hogy megint nem jutok egyről a kettőre az életemben. De egy támaszom biztos van, és Ő nem fogja hagyni, hogy elengendjem magam. Mert sajnos én ilyen vagyok.
Tehát, összefoglalva, ez az év igazán mozgalmas volt, és bár nincs vége, én mégis úgy gondolom, hogy ennyi minden után semmi sem lephet meg. Holnap után jön hozzánk Tomi, az ő ötlete volt. nagyon várom már, hiszen péntek reggel láttam őt utoljára. Sosem töltöttünk még ennyi időt külön. Aztán egy újabb szilveszter, Kertész módra, celebparádéval (annak kell amjd öltözni). Remélem sokkal jobban sikerül, mint a tavalyi. Hiszem, hogy jobban fog sikerülni!