Haladnak a dolgok, eddig nem is alakulnak rosszul. Csak az a "baj", hogy nem velem kapcsolatban... De én drukkolok, reménykedek és bízok abban, hogy összejönnek a tervek. Tomi gyakorlatilag túljutott az első fordulón, már úton van az önéletrajza Európa szebbik felébe. És ha minden összejön, végül mégiscsak ott kötök ki, ahol sosem szerettem volna... De ha nincs más választás, ennél a szarkupacnál, amit Magyarországnak hívnak még az is jobb, hogy meg kelljen tanulnom németül. Ezen ne múljon.
Mégsem
2013.03.08. 16:47 | slimby | Szólj hozzá!
Sajnos, a lehetőség, amit említettem, nem jött össze. De legalább vártam rá kicsit több, mint egy hónapot, hogy kiderüljön... :( Szóval: újratervezés. Tervek vannak, igazából nem az enyémek, de örülök neki, hogy én is beleszámítok.
Címkék: jövő munka életnagygondjai
Elég!
2013.02.07. 18:17 | slimby | Szólj hozzá!
Igen-igen, megint egy rinyálós poszt következik, de mivel kibaszott egyedül vagyok, így úgy döntöttem, hogy firkantok ide pár sort. A történet legfontosabb pontja, hogy még mindig nincs munkám, jó szokás szerint ha jelentkezek valahova, valamilyen rejtélyes módon eltűnik az interneten a jelentkezésem, vagy nem is tudom, de minden esetre nem válaszolnak.
Kezdem nagyon unni, hogy egy hónapja itthon ülök, hogy nincs pénzem, hogy nem tudok semmit csinálni, amivel legalább úgy tehetnék, hogy csinálok valamit és nem itthon teszem a kanapén. Szívesen elmennék nyelvtanfolyamra, de pénzbe kerül. Lassan odáig fogok jutni, hogy reggel elindulok, egész nap kóválygok a városban, aztán amikor kellően elfáradtam, hazajövök és lefekszem aludni. Én nem is értem ezeket az ingyen élőket, meg kismamákat, hogyan nem bolondulnak meg az egész napos semmittevéstől? Én annyira be vagyok már kattanva... És belegondolni sem szeretnék, hogy hónapokig ez legyen. Mert oké, eleinte nem volt ezzel bajom, a sok hajtás meg meló után jól esett egy kis pihenés. De akkor legalább volt kihez szólni, most meg... Tomi is dolgozik, még ki sem nyílik a csipám, ő már úton van a munkába és este meg későn hazaér. Oké, fordítva volt ez ősszel, azzal a különbséggel, hogy akkor itthon dolgozott és kurvára nem baszta a rezet egész nap.
Kitaláltam, hogy a saját "szórakoztatásomra" nekiállok felfrissíteni az Excel tudásomat, de egyszerűen annyira fáj már tőle a fejem, mindenhol cellák meg sorok, hogy ezt egyszerűen nem lehet egész nap csinálni.
És akkor mindennek örömére most kimegyek dohányozni, majd kiteregetek és elmegyek boltba, hogy aztán este főzhessek jófajta paprikás krumplit.
Címkék: budapest jövő szomorú magány hiszti egyedül életnagygondjai
Most
2013.01.24. 17:19 | slimby | Szólj hozzá!
Van egy lehetőség, ami nagyon jó lenne, ha összejönne. Most aztán fel kell kötni a nadrágot!
Címkék: jövő munka álmok tervek tovább
