Eltelt egy hét, amióta felvettek. Mit is mondjak? Nagyon jól érzem magam, nagyon jó a társaság és egyenlően kezelnek engem. Nagyon segítőkészek, és azt hiszem nekem is elég jól megy, mert szinte minden nap visszahallom, hogy dicsértek. Ez rettentően jól esik, mert sok ijesztő dolgot hallottam, hogy ez a legdurvább osztály, meg aki ehhez ért, az onnantól kezdve mindenhez ért. Fél szemmel, fél füllel mindig figyelek a többiekre, de már nem ijedek meg, ha egy komplett konyhát kell összeálmodni. És itt nem 2 forintokról van szó, azt tegyük hozzá. De jó érzés.
Itthon is minden oké, bár a héten kicsit elszontyolodtam, mert valószínűleg még a tél beállta előtt a Tomi elköltözik innen :( Nem tudom hogy lesz azután, hiszen én rengeteget dolgozom, heti 5-6 napot. Ő meg csinálja a sulit, dolgozik mellette... Így is kb. a randijaink leredukálódtak a boltba járásra, mert nincs időnk egymásra. Én hazaérek este, ő akkor kezd bele lendülni a munkába, én lefekszem aludni, ő meg valamikor hajnalban bezuhan az ágyba.
Most hétvégén ellátogatok a világ végére, mert megyünk hozzájuk. A szüleivel találkoztam már, de kíváncsi leszek, hogyan sül majd el a dolog. De csak nem lesz semmi para és minden szép és jó lesz :)
