Ez is eljött. Immáron hivatalosan is közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz és ez legalább 10 évig nem fog változni. Vagyis de, mert tíz év múlva ilyenkor már a 40-hez leszek közelebb. Rettenetes ebbe belegondolni. De mi is történt velem az utóbbi 25 évben? Rengeteg minden. Ezeket most nem részletezném, gyerekkori emlékek leginkább. Anyukámtól kaptam egy scrapbook-féleséget, tele fényképekkel és hozzá illő versecskékkel. Mondanom sem kell, hogy végig zokogtam, miközben olvastam. Hiába, hogy annyi minden rosszon mentünk keresztül, mégiscsak neki köszönhetem, hogy itt vagyok. De hol is vagyok? Hova is jutottam? Elvégeztem a gimnáziumot, leérettségiztem. Elvégeztem az egyetemet, lediplomáztam. Van munkahelyem, vagy egy társam. Úgy érzem, hogy még mindig nincs vége, hogy ennél csak több lesz később. vajon 30 évesen mit mondhatok el magamról? Remélem ugyanezeket, esetleg még némi pluszt.
Igazából fel sem fogom, hogy már 25 éves vagyok, régebben úgy tartottam, hogy ez az életkor már "vénség". és most tessék, engem is elért :D Lassan le kell szokni a "young" arctisztítókról, mert azt hiszem kinőttem belőle... Sajnos az arcbőröm viszont nem így gondolja...
Ma voltak Pesten mamámék. Olyan jól esett! Hoztak egy kis hazait, csokimikulást és egy 4 (!) szeletes tortát, természetesen gyertyával. Na, este majd megesszük. Tomitól kaptam egy akkora kávésbögrét, mint a fejem (bár szerintem ő többet fogja használni) és egy rettenetesen szép orchideát :) Kell keresnem neki egy alátétet, hogy meglocsolhassam.
