Azt hiszem, most nem írok sokat, mert már nagyon késő van.
Elvileg ez a tavaszi félév első napja, én mégsem voltam ma benn egyetemen, mert nem volt órám. Bár bementem volna, mert hiába csak vasárnap este óta vagyok itt, ez a folyamatos "unatkozás" és itthonülés teljesen tönkretesz, legszívesebben folyamatosan bőgnék, annyira nem tudok mit kezdeni magammal. Pedig annyira lett volna kedvem elmenni tegnap meg ma este is a városba, emberek közé meg csak úgy felhőtlenül iszogatni vagy bármi más, csak nem itthon ülni, ezelőtt a nyamvadt laptop előtt és nyomni a szar fészbúkot meg ilyeneket, magyarán semmi értelmeset sem csinálni. Igaz, azt nem mondanám, hogy ma sem sok szén esett a lábamra, mert Krisztivel kitakarítottuk a hűtőt, ami egy egész esténkbe került, miután még le is kellett olvasztani. Közben elszállt a net (mert ma este volt a koliban a tavaszi féléves regisztráció), úgyhogy nekiálltam olvasni a kis könyvemet (Márai: Az Igazi/Judit... és az utóhang), sikerült is pár oldalt, de nem nagyon tudtam odakoncentrálni, mert Szilvinek itt volt a barátja nálunk és folyamatos volt a nyüzsi. Ilyenkor este szeretek olvasni, amikor nem tudok elaludni, hogy egy kicsit kikapcsoljam az agyam és elpilledjek.Huhh, erről jut eszembe, remélem ma jobbat alszok, mint tegnap éjjel... 2-kor feküdtem le, azzal a tudattal, hogy hulla vagyok, persze 3-kor még forgolódtam és szakadt rólam a víz (kb 30°C lehet benn a szobában - köszi panel), nem volt levegő sem, mert Kriszti fázik, ha nyitva van az ablak (bukóra). Tehát csak szenvedtem, már azon gondolkoztam, hogy kimegyek elszívok egy cigit a "friss" folyosói levegőn, de aztán mégiscsak elnyomott az álom... Hajj, de milyen álom?! Össze-vissza mindenféle hülyeség, meg képtelenségek sora gyötört egész éjjel, meg reggel is, amikor fel-felébredtem a többiekre. Nem mondanám rémálomnak, de nem is volt jó. Olyan kusza volt az egész és képtelen. Ennek örömére egy dal ment egész nap a fejemben, csak pont nem akkor, amikor lehetőségem lett volna meghallgatni...
(azt hiszem, egyszer már felbukkant ebben a blogban ez a dal.... nem hiába, valahogy végig kísérti az életem 16 éves korom óta... és mindig olyan aktuálisnak tűnik.)
Jut eszembe, ma "bebizonyosodott" az, amit eddig is tudtam, csak egyszerűen valahogy nem jutott el rendesen a tudatomig. Mit ad a sors, köze van az álmomhoz. Olyan sok idő után, azt hiszem tényleg "fellélegezhetek"... végre.
