... egy jó nagy házba mind!
Hát, így alakult. Összeköltöztünk, igaz, csak bizonytalan időre, de én mégis azt érzem, hogy nem szeretném és nem várom, hogy elköltözzön. Igaz, nem egy friss dolog ez, hiszen a sajnálatos albérlet problémák miatt egy hónapja végülis együtt laktunk, de az más volt... Ott inkább vendég voltam, mint lakótárs, azért azt nem nevezném ottlakásnak, hogy egy hátizsáknyi ruha az össz mindenem meg egy törcsi... De most... Igaz, kicsit fura volt, mert szombat délelőtt (csütörtök este vettük ki a lakást és péntek este cuccoltunk át) feljött megnézni, és hát... Nem úgy tűnt, mint akinek tetszik. Aztán elmentünk Balatonfenyves Alsóra az Áronékhoz 5 napra. Kicsit féltem, mert azért ez elég mélyvíz, hogy rajtam kívül csak a Zsófit ismeri (úgy ahogy) meg a Julkesszel találkozott 1-2-szer... De annyira jó volt! Meg hát a többiek is tök normálisak voltak, egyáltalán nem szarták le, ott lehetett hagyni másokkal, nem egymás nyakán lógtunk. Állítása szerint nagyon jól érezte magát és én ennek annyira örülök! Közben megbékélt a lakással is, mert egy csomót ötleteltünk, hogy mit hogyan lehetne csinálni. Szóval, szerdán már ide jöttünk "haza" a káoszba, de még elmentünk hozzájuk néhány cuccért. Mondanom sem kell, elég hulla lettem a nap végére. De olyan jó, egyszerűen olyan jó érzés, hogy látom rajta, hogy boldog, boldog, hogy velem van, tervezünk, kitalálunk, alkotunk :)
Egy szó, mint száz, rettenetesen boldog vagyok. És olyan jó, hogy itt van mellettem.
