Egy hétköznapinak (?) mondható egyetemista néhanapján mesél egy-egy részletet a mindennapjairól. Ajánlom az ország különböző pontjain élő kedves barátaimnak, akiket még érdekel valamennyire az, hogy megy a sorom... És akiket amúgy nagyon szeretek.
Update: már nem egyetemista, hanem az élet küszöbén álló felnőtt fiatal, aki inkább a küszöbön túl van... Tele sok-sok nehézséggel.
Keresés
Legutóbbi hozzászólások
Mészi:
"Szinte teljesen el lett feledve ez a blog, amit gyakorlatilag senki nem olvas (de ezzel igazán ni... (2011.03.13. 18:46)2011, a diplomám éve (!/?)
Jadvigaparnaja:
Annyira örülök neki,hogy végre ilyen hangvételben írsz. Megkönnyebbülés ezt olvasni, hogy végre Te... (2010.05.24. 23:31)márciusi ifjak és a szerelem
Djoko85:
Végre új poszt! Ezek szerint csak kérni kellett. :) Pedig van itt mit kiírni magadból, szóval akár... (2010.01.06. 01:53)Új év, új remények...
Találkoztunk és beszéltünk. Nem tudom, ez mennyire jó "ötlet". Igaz, furcsa ez az egész, mármint ez az állapot, hogy nem vagyunk együtt, sokszor eszembe is jut, de valahogy így könnyebbnek érzem magam. Tudom, hogy neki rosszul esnek e szavak, amiket leírok, de én így…
Ennyi volt. Ennyi lett volna? Vége. Most már vége. Azt hiszem, ez így is marad. Szar érzés, szar dolog. De ennek így kellett történnie, azt hiszem. Nem ma kezdődött, már érett a dolog egy ideje. Legalábbis bennem. Tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, mert nekem is vannak hibáim. De…