Egy hétköznapinak (?) mondható egyetemista néhanapján mesél egy-egy részletet a mindennapjairól. Ajánlom az ország különböző pontjain élő kedves barátaimnak, akiket még érdekel valamennyire az, hogy megy a sorom... És akiket amúgy nagyon szeretek.
Update: már nem egyetemista, hanem az élet küszöbén álló felnőtt fiatal, aki inkább a küszöbön túl van... Tele sok-sok nehézséggel.
Keresés
Legutóbbi hozzászólások
Mészi:
"Szinte teljesen el lett feledve ez a blog, amit gyakorlatilag senki nem olvas (de ezzel igazán ni... (2011.03.13. 18:46)2011, a diplomám éve (!/?)
Jadvigaparnaja:
Annyira örülök neki,hogy végre ilyen hangvételben írsz. Megkönnyebbülés ezt olvasni, hogy végre Te... (2010.05.24. 23:31)márciusi ifjak és a szerelem
Djoko85:
Végre új poszt! Ezek szerint csak kérni kellett. :) Pedig van itt mit kiírni magadból, szóval akár... (2010.01.06. 01:53)Új év, új remények...
Holnap van a felvételi a BME-re. Nagyon király lenne odajárni, de nem sok esély van rá, ahogy számolgattam. Tanulhattam volna többet, ha nem pénzből élnék. Szar dolog. De ez van. Talán majd jövőre. Addigra talán a lelkivilágomat is helyrerakom. Rám férne egy kis kimozdulás.…
"Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy nem lehet a tiéd."Márquez 13 gondolatából, ami egyszerűen zseniális és most pont a hangulatomhoz illik.
Menekülök. Ezen a héten menekültem. Menekültem minden elől, az érzelmeim elől, az önértékelésem elől, az életem elől. Szerda óta mindennap a munkába menekültem, és minden egyes alkalommal, amikor hazafelé jöttem, újra és újra előtörtek belőlem az érzések. Sokszor…