Annyira elegem van mindenből, meg mindenkiből... Nem vagyok depressziós vagy bármi ilyesmi, csak tegnap este számot vetettem az elmúlt fél évemről, és hát nem túl rózsás a helyzet. Ahogy visszagondoltam, rájöttem arra, hogy csak exekkel volt valamiféle kapcsolatom (ilyen-olyan) és ez eléggé szánalmas meg szomorú. Miért kell mindenkinek bunkóznia velem? Mit gondolnak rólam? Olyan kíváncsi vagyok, hogy amikor "kiagyalják" a legújabb átverésem/megalázásom/megbántásom/stb. akkor vajon mit gondolnak? Mégis hogy képzelik? Mi vagyok én? Egy szivacs? Vagy mi? MIért hiszik azt az ambereke, hogy végtelen a türelmem, mindent bírok? Azt hiszik, hogy nincs lelkem? Nem, nem bírom már... Felemészt minden, ami körülöttem van. Kilátástalanság. Úgy érzem soha nem lesz vége. Tegnap is, összefutottam B-vel, juhú, nagyon frankó volt. Ironikusan. Nem értem, miért kell egy utolsó f*szként viselkednie velem?? Nem volt elég még? Miért kell újra meg újra belém rúgni? Tegnap este annyira kiakadtam (mondjuk mostanában elég szentimentális napokat élek, mindenen kiakadok meg érzékenyen érint..). Egyszerre éreztem mérhetetlen dühöt meg csalódottságot meg szomorúságot.
Pedig mostanában tök jól elvagyok. Nincsenek érzelmi hullámaim. Nem vagyok magányos. lekötöm magam, csinálok ezt-azt... Gyakorlatilag a múlt héten is csak aludni jártam haza, mert egész nap (meg néha éjjel) benn voltam az egyetemen. Csinálok mindenfélét. Csak hogy ne kelljen másra gondolnom, vagyis nem is ezért, csak mert jó. Mert szeretem meg érdekel is, az már csak másodlagos, hogy mentálisan jót tesz nekem. Sikerült megszervezni a földtudós felezőbulit, mondjuk elég sok probléma merült fel előtte való este, emiatt át is kellett tenni egy másik helyre, ami szerencsére nem volt messze, csak egy-két utcával arrébb a Kamrában. Még képek is készültek Pityu jóvoltából :) Kicsit legalja bulira sikeredett, de nem is baj, így is sok elismerést kaptunk a csajokkal, állítólag jobb is volt, mint az ugyanaznap tartott matekos-kémiás felezőbuli. Még Kriszti szülinapját is megünnepeltük, olyan jó érzés volt, amikor másnap kiírta iwiw üzenőfalra, hogy élete 21 éve alatt ez volt a legjobb szülinapi bulija... Hát igen, akinek 3-4 fiú vetkőzik... :) Azért jól esett :) De most... ezen a héten, valahogy alig van dolgom. Olyan fura. A múlt héten még azt gondoltam: ilyen életvitel mellett nem is tudnék párkapcsolataot fenntartani, hiszen enni alig volt időm, nemhogy még szocializálódni ilyen téren. Talán ha több mindent csinálnék, akkor totál megfeledkeznék róla, és úgy válna lassan belőlem apáca, hogy azt észre sem veszem. Nem hiányozna mellém senki, nem érzeném magam egyedül, nem érezném magam haszontalannak.
Ma este gyrost csináltunk vacsira, iszonyat finom lett, nagyon büszkék vagyunk magunkra:) Kriszti feladata volt a krupli, Petrakétáé a saláta, enyém pedig a hús. Jó kis csapatminak, másfél óra alatt el is készült a remekmű. És tényleg finom lett ;) Közben valahonnan eszembe jutott egy réges-régi Kovács Kati nóta, azt dúdolgattam magamban.
Olyan szép ez a dal. nem hiába szerettem régebben, csak akkor még nem tudtam igazán átélni a szöveget. De most.. inkább tegnap este jutott volna eszembe. Akkor talán jobban rajta voltam a hangulatán. Most már csak nosztalgikus.
Lassan lefekszem aludni. Reggel fél 9-től fizika gyak :S Annyira, de annyira nem szereteeeem. Nem hiszem el, hogy ennyire hülye vagyok a fizikához. Talán ha egy kicsit érdekelne, akkor jobban is menne, de a térképész beállítottság eléggé ütközik a fizikus beállítottsággal.
Szedjem magam összefele :)
