Uramatyám, mennyit rinyáltam mostanában... Rossz visszaolvasni ezeket a bejegyzéseket. De hát ha a hangulatom "megkövetelte", istenem, nem ez a lényeg? :)
Gondolom, ha valaki elolvassa egy depressziós nőszemélynek tart, pedig igazából nem vagyok olyan, de ahogy a mondás is tartja, csak a rosszat látjuk és "értékeljük", a jóról valahogy mindig elfeledkezünk. Lehet ezért van ennyi negatív érzelem ebben (és a legtöbb személyes) blogban is.
Ez csak egy szösszenet volt.
