Lassan egy hónapja, h elkezdődött a sokak által rettegett vizsgaidőszak. Így van ez, szorgalmi időszakban a vizsgaidőszakot várom (mert nem kell mindennap bemenni és alig alszom rendesen), vizsgaidőszakban meg visszasírom a szorgalmit (mert bármikor el lehet menni ide-oda, bulizni, szociális életet élni). Persze, annak, aki szarik rá, annak tökmindegy. Annak, aki tanulós, az meg úgyse csinál mást a tanuláson kívül. De mi van azokkal, akik a kettő között vannak valahol? Mint én. Szeretnék jól teljesíteni, viszont nem bírok a négy fal között ülni. Arra is rájöttem, hogy sokkal több olyan tárgy kéne, amiknél évközi zh-k vannak, aztán vizsgaidőszakban meg elég csak belibegni és beíratni a jegyet. Mert sajnos a sok vizsga mellett elég nehéz jó jegyeket szerezni. Erről van is egy személyes tapasztalatom, ez most történt meg velem: 2 vizsgám volt egy héten, mindkettőből jó jegyet szerettem volna/szeretnék. A keddivel (remélem) nem is volt probléma, írásbeli, nem sasol a tanár. Oké, de akkor is, be kellett menni fél 9-re. Kedd délután még tételeket üldöztem, javítgattam, dolgoztam ki, majd estére kellően elfáradtam ahhoz, hogy konkrétan nekiálljak tanulni. No, sebaj, majd szerdán, végülis van rá egy napom (csütörtökön volt a vizsga). Persze, szerda délelőtt újabb információkkal lettem gazdagabb a vizsgát illetően, egy csomó mindent kell még tudni a tételeken kívül. Nem baaaj, gyorsan kiírom, megtanulom. Szerda délutánra sikerül végeznem is velük. Na, akkor gondoltam, ideje lenne nekiállni a tanulásnak. Egyszer olvastam el az anyagot (amivel amúgy bíbelődtem elég sokat - magam dolgoztam ki a tételeket), nuku koncentrációval. Hajnali fél kettőkor úgy döntöttem, ideje lefeküdni, lesz ami lesz, valamit csak összehozok józan paraszti ésszel. Csütörtök reggel, gyomorideg, kávé, cigi töménytelen mennyiségben, fehér blúz, fekete nadrág, stb. Indulás az isibe. Ahogy beértem, még jobban úrrá lett rajtam a para, mert hát ugye szóbeli, azokat meg amúgy sem bírom, egyszerűen utálom, kiver a víz, komolyan. Amíg kinn csacsogtunk, újabb információkkal lettem gazdagabb, tehát még nagyobb para lett úrrá rajtam. Végül sorra kerültem, nehéz szülés volt, égett a pofám, szenvedtem, azt hittem faja lesz, de nem lett az. És akkor jött a mondat, amit a legeslegjobban gyűlölök, és amivel még jobban alá tudják ásni az ilyenkor csekély (mondhatni nem létező) önbizalmamat: "Ne kínozzuk egymást tovább, adok magának egy kettest". Persze, lehetne az, hogy miért nem örülök ennek? Mert nem. Mert tudom, hogy én ennél jobbra tudom az anyagot, és az, aki előtte való este bele-belenézett az anyagba, ő is kettest kapott. Tehát, megyek javítani, és újra végigzongorázom magam a szóbeli vizsga rémségein. De jó lesz.
Sokat gondolkozom mostanában a hatásos tanulás módszerén. Koliban lakom ugyebár, és itt azért nem olyan könnyű megoldani ezt. Van ugye a szoba. Nyáron 40°C, semmi levegő(mozgás) - mert hát jófajta panel, 7. emelet. Plusz szobatársak, mocorognak, hozzámszólnak stb. Oké, hallgatok zenét. De akkor meg minden máson jár az agyam. A csendtől meg megőrülök. Éhes leszek, szomjas vagyok, nincs semmi itthon, át kéne menni boltba. De nincs kedvem, mert ugye rohadt meleg van, meg amúgy is, elmegy vele egy csomó idő. Másik potenciális hely, a tanulószoba. Ott is meleg van, nincs levegő. Meg nincs ott semmi. Csend van. Nyomasztó. Kosz van. Még nyomasztóbb. De van egy előnye, kényelmesebbek a székek (már amelyik olyan állapotban van, hogy lehet rajta ülni). Ha nincs senki más benn, lehet hangosan felmondani az anyagot. DE! mivel még mindig meleg van, a napközbeni tanulás kilőve. Mi a megoldás? Este/éjjel kell tanulni. Előnyei: nincs már olyan meleg. Nyugi van. Hátrányai: a teszkó nonstop a szomszédban. Rohadt fáradt vagyok az egész napos kínlódás miatt. Átjönnek a többiek sörözni... (na jó, ez nem olyan nagy baj :) ).
Másik zavaró tényező a kintről beszűrődő zajok. Nappal a szomszédos vidámpark, ahol egy lélek sincs, de üvölt Nótár Mary (szerencsére ez idén hamar becsukta a boltot). Vagy az (osztály)kiránduló kölykök, akik a koliban vannak elszállásolva... Természetesen amikor nincs jobb dolguk, az udvaron üvöltöznek. Vagy a szomszéd középiskola (tesióra az udvaron). Este/éjjel: részeg alkohollégisták üvöltöznek az udvaron (múltkor volt szerencsénk végighallgatni egy kiadós hányást, ami a hetedikre is felhallatszott...). Kolibüfében karaokeparti szintén felhallatszik. Vagy csak egyszerűen a folyosón randalíroznak a népek.
Természetesen ez nincs mindennap így (bár azért elég sokszor előfordul egy héten), csak Murphy törvénye lehet ez is: a legparább vizsgád előtti nap/este. Miért is ne?
Summa summárum: nehéz dolog a tanulásra koncentrálni, nem csak eme körülmények között, hanem a jóidő és a haverok csábítása miatt is. Baromira nincs kedvem itthon rohadni egész nap, nem csinálok semmit, csak szenvedek. Jobb esetekben valami hasznosat teszek (pl. mosogatok, rendet csinálok, 'takarítok'), de általában nem ez a gyakori.
Azt hiszem én fekszem is, holnap is nap van, sok-sok teendővel. Még mindig azon gondolkozom, hogy bemenjek-e (nyomtatni - amit itthon is meg tudok csinálni), vagy b*sszam el az időmet... Jó kérdés.
