Egy hétköznapinak (?) mondható egyetemista néhanapján mesél egy-egy részletet a mindennapjairól. Ajánlom az ország különböző pontjain élő kedves barátaimnak, akiket még érdekel valamennyire az, hogy megy a sorom... És akiket amúgy nagyon szeretek.
Update: már nem egyetemista, hanem az élet küszöbén álló felnőtt fiatal, aki inkább a küszöbön túl van... Tele sok-sok nehézséggel.
Keresés
Legutóbbi hozzászólások
Mészi:
"Szinte teljesen el lett feledve ez a blog, amit gyakorlatilag senki nem olvas (de ezzel igazán ni... (2011.03.13. 18:46)2011, a diplomám éve (!/?)
Jadvigaparnaja:
Annyira örülök neki,hogy végre ilyen hangvételben írsz. Megkönnyebbülés ezt olvasni, hogy végre Te... (2010.05.24. 23:31)márciusi ifjak és a szerelem
Djoko85:
Végre új poszt! Ezek szerint csak kérni kellett. :) Pedig van itt mit kiírni magadból, szóval akár... (2010.01.06. 01:53)Új év, új remények...
Érdekes gondolatok vetődtek fel bennem a Vicky Cristina Barcelona c. film nézése közben. Általában nem szeretem Woody Allent, sem a filmjeit, de azt hiszem, egyelőre ez az egy filmje kivételt képez. Sosem gondoltam, hogy túl épeszű egy ember, de meg kell hagyni, ez a film jó lett.…
Biztos sokan ismerik eme mondatnak a befejezését, én mégis tartózkodnék ennek leírásáról. Röviden csak annyit szeretnék, hogy mostanában mi jó(?) történt velem. A suli megyeget, elszöszmötölök vele. Természetesen rendezvényekből nincs hiány, kezdve a múlt hét csütörtöki…