Egy hétköznapinak (?) mondható egyetemista néhanapján mesél egy-egy részletet a mindennapjairól. Ajánlom az ország különböző pontjain élő kedves barátaimnak, akiket még érdekel valamennyire az, hogy megy a sorom... És akiket amúgy nagyon szeretek.
Update: már nem egyetemista, hanem az élet küszöbén álló felnőtt fiatal, aki inkább a küszöbön túl van... Tele sok-sok nehézséggel.
Keresés
Legutóbbi hozzászólások
Mészi:
"Szinte teljesen el lett feledve ez a blog, amit gyakorlatilag senki nem olvas (de ezzel igazán ni... (2011.03.13. 18:46)2011, a diplomám éve (!/?)
Jadvigaparnaja:
Annyira örülök neki,hogy végre ilyen hangvételben írsz. Megkönnyebbülés ezt olvasni, hogy végre Te... (2010.05.24. 23:31)márciusi ifjak és a szerelem
Djoko85:
Végre új poszt! Ezek szerint csak kérni kellett. :) Pedig van itt mit kiírni magadból, szóval akár... (2010.01.06. 01:53)Új év, új remények...
... a gödörben, úgy tűnik. És itthon. Nem vettek be a programba, viszont a HR-es azt mondta, kerítenek nekem helyet egy eladási osztályon, mert fantasztikus voltam, ahogy el kellett adnom egy műanyag poharat. Azt mondta, hogy jelenleg nem vesznek fel senkit, de a kanapéosztály elkérte a…
Szóval ez én lennék. Nem vagyok sértődött, nem vagyok semmilyen. Mint azt megírtam, már nem érdekel ez az egész és többek között ezért sem szeretnék beszélni vele, mert úgyis csak a veszekedés és a szardobálás lenne. Most is ez van, úgyhogy részemről befejezettnek tekintem…
Eltelt a hétvége is... Pénteken lezavartam a felvételit, igaz, minden kérdéshez írtam valamit, de szerintem kevés még így is. Aztán hazafelé ballagva eltévedtem kicsit a BME-n, úgyhogy kimentem a Budafokira és kivel futottam össze? Viktorral. Beszéltünk pár szót, persze most is…