Egy hétköznapinak (?) mondható egyetemista néhanapján mesél egy-egy részletet a mindennapjairól. Ajánlom az ország különböző pontjain élő kedves barátaimnak, akiket még érdekel valamennyire az, hogy megy a sorom... És akiket amúgy nagyon szeretek.
Update: már nem egyetemista, hanem az élet küszöbén álló felnőtt fiatal, aki inkább a küszöbön túl van... Tele sok-sok nehézséggel.
Keresés
Legutóbbi hozzászólások
Mészi:
"Szinte teljesen el lett feledve ez a blog, amit gyakorlatilag senki nem olvas (de ezzel igazán ni... (2011.03.13. 18:46)2011, a diplomám éve (!/?)
Jadvigaparnaja:
Annyira örülök neki,hogy végre ilyen hangvételben írsz. Megkönnyebbülés ezt olvasni, hogy végre Te... (2010.05.24. 23:31)márciusi ifjak és a szerelem
Djoko85:
Végre új poszt! Ezek szerint csak kérni kellett. :) Pedig van itt mit kiírni magadból, szóval akár... (2010.01.06. 01:53)Új év, új remények...
"Sötétből világot, nem hagyni bánatot Súgni a legszebbet, végtelen szerelmet -adhatomVárni az édes varázslatokat Mindent, mi fontos lehetMásnak nem adhatom..."
2008.10.26. 20.31Megint elkezdődött az oly sokak által hőn áhított őszi szünet. Természetesen nekem megint nem a pihenésről szól…Kezdve azzal, hogy ma délután értem haza a Balatonról, ahol tegnap családi banzáj volt, amit akárhogy is nézek, nem tekinthetek…
Hol is kezdjem? Talán a tegnap este veszteségeivel? Omm... Igen, egy telefonnal szegényebb lettem (itt megjegyezném, hogy ha esetleg valaki megtalálná, az visszaadhatja). Mindenesetre megint sikerült betyáros bulit összehozni a Vízitelepen...Sajnálatos módon vannak fekete foltok a…
Most komolyan? Én vagyok ennyire naiv, hülye, buta hisztis p*csa???Elegem van mindenből. De főleg társadalmunk hímnenű tagjaiból. És igen, nem félek bevallani, borzasztóan magányos vagyok. És emiatt borzasztóan szomorú is vagyok. Mert miért van az, hogy ha valaki boldog szeretne…
Mostanában mintha egy kicsit megfordult volna az életvitelem. Gyakorlatilag nappal lézengek és éjszaka élek... Nem mintha ez olyan nagy baj lenne, csak hát fárasztó. Ma is például le akartam feküdni már éjfélkor és tessék, még mindig fenn vagyok. De azért elmesélem az utóbbi…