Egy hétköznapinak (?) mondható egyetemista néhanapján mesél egy-egy részletet a mindennapjairól. Ajánlom az ország különböző pontjain élő kedves barátaimnak, akiket még érdekel valamennyire az, hogy megy a sorom... És akiket amúgy nagyon szeretek.
Update: már nem egyetemista, hanem az élet küszöbén álló felnőtt fiatal, aki inkább a küszöbön túl van... Tele sok-sok nehézséggel.
Keresés
Legutóbbi hozzászólások
Mészi:
"Szinte teljesen el lett feledve ez a blog, amit gyakorlatilag senki nem olvas (de ezzel igazán ni... (2011.03.13. 18:46)2011, a diplomám éve (!/?)
Jadvigaparnaja:
Annyira örülök neki,hogy végre ilyen hangvételben írsz. Megkönnyebbülés ezt olvasni, hogy végre Te... (2010.05.24. 23:31)márciusi ifjak és a szerelem
Djoko85:
Végre új poszt! Ezek szerint csak kérni kellett. :) Pedig van itt mit kiírni magadból, szóval akár... (2010.01.06. 01:53)Új év, új remények...
3 hónapja a világ legboldogabb embere vagyok. Hihetetlenül jó még mindig, egyszerűen sokszor el sem akarom hinni. Olyan kevés így kimondva, mégis annyi tartalom van benne. Sokkal többnek érzem.
Az utóbbi két hétben bejártuk az ország két végét, voltunk Tomiéknál és…
... egy jó nagy házba mind!
Hát, így alakult. Összeköltöztünk, igaz, csak bizonytalan időre, de én mégis azt érzem, hogy nem szeretném és nem várom, hogy elköltözzön. Igaz, nem egy friss dolog ez, hiszen a sajnálatos albérlet problémák miatt egy hónapja végülis együtt…
"Bár ezt gondolom már itthon fogod olvasni, de csak hogy tudd nagyon hiányzol így napközben Muszáj leszek többször időben lefeküdni, hogy fel tudjak kelni akkor, amikor Te is:) Pusszantás és ölelés <3"
Ma vett nálam két képkeretet. A közös képünk lesz benne, egyik az…
Húsvét óta először itthon. Nem sok minden változott, mondjuk nem is voltam ma még az utcán sem. Pesten káosz van, nem is tudom mit csinálnék. Az új "lakótársak" szart tettek a palacsintába, megy a kavarás... Nagyon örülök neki, monhatom, utálom az ilyet, az ilyen gerinctelen…