szivecskésöngyújtó

Kéne valami új bejegyzés, de olyan sok mindent mondanék és ebből olyan sok mindent kéne cenzúrázni, hogy gyakorlatilag nem is maradna semmi...Lényeg a lényeg, hogy a múlt hét vicces volt... Budaörsi Napok, kedd, Quimby. Fiúk, bonyodalmak, ottalvás, még több bonyodalom, a végén…

Biztos sokan ismerik eme mondatnak a befejezését, én mégis tartózkodnék ennek leírásáról. Röviden csak annyit szeretnék, hogy mostanában mi jó(?) történt velem. A suli megyeget, elszöszmötölök vele. Természetesen rendezvényekből nincs hiány, kezdve a múlt hét csütörtöki…

Régen írtam már... Akartam, de valahogyan nem engedte az időm. Most is inkább aludnom kéne, ahogyan azta szobatársaim is teszik, de nem, nekem most írhatnékom van. Dierkt nem írtam Valentin-napon, az olyan snassz lett volna, most ki a fenét érdekel az, hogy gyakorlatilag semmi nem…

Már megint egy hosszú hétvégét tudhatok magam mögött...Kezdve a péntek délelőttel, amikor is bementem zh-t írni az egyetemre (és - juhhéjj - találkoztam a nedvesestes fiúval is), majd Petrával nyakunkba vettük a várost, jobban mondva a Westendet szemüvegkeret és ajándékok után…

Tudom, a régebbi blogomban erről már sokszor szó esett, de lehet, hogy nem véletlen, hogy néhanapján megint előkerül a régi lemez.Mindenki keresi az igazit, de honnan tudható, hogy éppen pont Őt találtuk meg? Meddig érdemes keresni? Attól még, hogy hozzámegy az ember lánya…