Ma szerencsém volt viszonylag sokat utazni BKV-n, oylan utazóközönséggel, akik nincsenek rajta az általam igénybevett időintervallumokban a járműveken. A Keletibe mentem anyum elé, aki hozta nekem otthonról a kajaszállítmányt... Az odafele 214-esen nem is volt semmi extra (igazából a többin sem), a piros 7-esen viszont gondolkodóba estem. Kezdve azzal, hogy a Kelenföld városkp-ban szálltam fel a buszra, ahol egy fiatalszerű pár szállt fel előttem, majd beültek elém. Kezükben kosár, benne zöldségek, szóval olyanok voltak, mint akik piacról jönnek, melegítőben, pufimellényben... A csajsziról nem tudtam megállapítani, hogy hány éves, de azt hiszem harminc elmúlt már, nyakán tetoválás, orrában piercing, mindemellett bűnronda... Mellette a 2 fejjel kisebb felettébb randa fickója... De látszott, hogy nagy a szerelem, egészen a Blaháig élvezhettem. Mellettem egy 35 körüli, dobozos sört szopogató fazon ült, kellemesen áporodott kocsmaszaggal (hozzátenném, hogy reggel 3/4 10 körül járt az óra), aki tulajdonképpen nem sok vizet zavart. Valamelyik megállóban felszállt egy 50 körüli nő, szigorú, szúrós tekintettel, valószínűsítem, hogy tanár lehet... Jól szituált hölgynek tűnt amúgy, és az illata... Nem is illat, fogalmam sincs, hogyan nevezhetném azt a felhőt, ami körülvette, olyan pacsuliszaga volt. De jól esett, kellemes volt, emlékeztetett nagymamámra, amikor kicsi voltam, neki is hasonló illatanyagai voltak, amiket előszeretettel fújkáltam magamra... De amikor ez a pacsuli meg a kocsmaszag keveredett... Hát elgondolkodtam. Mennyiféle ember utazik nap mint nap a BKV-n, egymás mellett, bámulva ki az ablakon, ügyet sem vetve a másikra...
A hazautam sem volt elmélkedésektől mentes, a 7-esen megláttam egy helyes fiút, és az jutott eszembe, hogy soha a büdös életben nem fogom látni. Olyan hatalmas nagy ez a város ilyen szempontból, rossz lehet azoknak, akik itt nőttek fel, van egy olyan érzésem, hogy nekik kimaradtak tinikorukból a 'buszos fiú' és egyéb sztorik. Pedig milyen jó is az... Amikor minden reggeled vidáman kezdődik, mert tudod, hogy ott lesz a te buszodon az illető és nem csalódsz, mert tényleg ott van...
Aztán ült/feküdt/szétfolyt az egyik ülésen egy (szerintem) nő, láthatólag aludt. Nem tudom, hogy hajléktalan volt e, egyáltalán nő volt e... Senki nem ébresztette fel, pedig lehet, hogy a Bosnyák tértől csak a Keletiig szeretett volna utazni, ehelyett kikötött Kelenföldön... Mikor elhagyván ezt a járatot, a Szent Imre Kórháznál lévő megállóban várakoztam, eldöcögött mellettem egy néni, a szokásos tartozékával, a gurulós kis táskával, ami éktelenül sikított a járda aszfaltjához érve. Ezt meghallván odasietett hozzá két, egymásnak is ismeretlen öreg nénike és segítettek neki, mert kiderült, hogy befordítva hagyta a kerekeket, tehát azok nem rendeltetésszerűen, hanem párhuzamosan érintették a betont... Jó volt nézni őket, ahogy hipp-hopp megszerelték a kiskocsit a kerekekkel, majd egy rövid szakmai diskurzus után szépen, illedelmesen elköszöntek egymástól és ki-ki ment a maga útjára, hárman, háromfelé. Ekkor eszméltem fel, hogy megérkezett az én buszom, amivel hasíthatok a TTNY felé, hogy megebédelhessek izibe. A buszon olyan ülőhelyet sikerült találnom, aminek elfoglalásával éppen a hátamat mutattam az utcán járókelőknek. A következő megállóban felszállt egy pár, 30-35 lehetett a férfi is meg a nő is... De milyenek voltak... Nem tudtam eldönteni, hogy csövesek-e vagy sem, olyan furcsák voltak. Áporodott bagószagot árasztottak. Ahogy jobban elkezdtem figyelni őket (mivel közvetlenül szemben álltak velem), sok apróságot észrevettem. A nő ijesztő volt. Remegett, és ahogy belenéztem a szemeibe, a nagy barna szemeibe, félelmet, kétségbeesést és rettegést láttam bennük. Komolyan, ijesztő volt. Olyan görcsösen kapaszkodott a mellette álló férfiba, mint egy kisgyerek a plüssjátékába, amikor fél. Akkor tűnt csak fel, hogy milyen ápolatlan a keze, viszont a haja szép fekete volt, mintha frissen festették és mosták volna. Ami még érdekes volt, az a füle. A fülcimpája úgymond 'el volt szakadva', tehát két 'végződése' volt. Érdekes. Még sosem láttam ilyet, először azt hittem el van szakadva, de teljesen normálisnak tűnt. Majd észrevettem, hogy nincsnek fogai. Egy darab sem. Alig tudott beszélni, szavakat kinyögni, és azt hiszem, hogy ez nem a fogatlanság miatt volt. Már lassan Budafokon voltunk, mikor megszólalt a fickónak, mutatva közben a jobb arcát, hogy mennyire fáj neki, a férfi erre nyugtatgatta, hogy ne aggódjon, nem lesz semmi baj, elmennek az orvoshoz és az majd megmondja mi van. Nem tudtam hova tenni őket. Először azt gondoltam, hogy a nő valami drogos, heroinista vagy mittomén, aztán a következő meg az volt, hogy a férfi a stricije és valaki (esetleg a fickó) megverte. De ahogy ott álltak ketten... A nőnek a ragaszkodása, a férfinek az apai szeretet és törődés viselkedése... Nem tudom hova tenni őket még mindig.
Ekkor gondoltam bele méginkább, hogy egy ekkora városban mennyiféle ember él egymás mellett, mit sem törődve a másikkal, csak üldögélve a buszokon, villamosokon, metrón és egyeben, bámulva ki az ablakon, elzárkózva mindentől, ami körülveszi őket. Aztán abba is belegondoltam, hogy vajon hánynak lehet bérlete vagy jegye a buszon, amin ültem. Kb. 30%-ra tippelnék. Igaz, ez nem csak az utasok jellegétől függ...
Ha a BKV eljutna oda, mint ahová a jobb árusok eljutottak a XXI. században, mégpedig, hogy lehetségessé válik kártyával fizetni a bérletpénztárban a Keletiben (ahol elég sok ember szeretne tisztességes budapesti polgárként feltűnni és viselkedni, vagy egyszerűen csak nyugodtabban szeretne utazni a mindennnapokban), akkor sokkal jobb lenne a társaság megítélése is. Szerintem. Meg amúgy is, milyen dolog már, hogy egy ekkora pályaudvaron nincs OTP bankautomata? Itt vagyok például én, szerettem volna ma bérletet venni, de sem automata, sem kártyát elfogadó csilli-villi, szup-tuti pénztár nincs.
Azt hiszem, ez gyalázatos és botrányos.
